Vannak még csodák!

Vannak még csodák.
Olyan mesebeliek, amiktől néha kicsit szédülünk is.

...az úgy kezdődött, hogy Judit és Kálmán már hetekkel-hónapokkal decemberi érkezésük előtt kiválasztották azt a La Orotavai, három hálószobás lakást, ami alkalmasnak látszott, és gyönyörű volt.
Juditék azt is elfogadták, hogy nem lesz több családi biciklizés; hiszen La Orotava erre nem a legalkalmasabb helyszín macskaköves, emelkedős-lejtős, nagy forgalmú utcái miatt.
És az ÉLET úgy hozta, hogy a tulajdonos VISSZAKOZOTT - nem akart adót fizetni, ezért négy héttel a Család érkezése előtt visszavonta az ajánlatát jelezve, hogy az egyeztetéseink ellenére nem írja alá az ügyvédnő által már elkészített bérleti szerződést.
Nagyon nehéz pillanatok voltak.
Mi éppen Vendégeinkkel kirándultunk a Castro-birtok gyönyörű vízeséses strandján, 2023. november 3-án, amikor megkaptuk a "rossz" hírt. Akkor még rossznak éreztük - és azonnal felhívtam Juditékat, hogy elmondjam nekik - ezeket a pillanatokat örökítette meg Attila az alábbi kollázs fotóin...

Azokban a napokban minden pillanat az ÚJRATERVEZÉS-ről szólt.
Ha már így alakult, Juditék arra kértek: keressünk egy házacskát, vagy ikerházacskát, vagy sorházacskát, nem baj, ha iciripiciri, de saját garázzsal! Olyan helyen, ahol biciklizni is lehet! Valahol Buenavista del Norte környékén.
Novemberben?! Amikor az előző hetekben, október végétől több mint húszezer brit, német, holland, francia, magyar utazó, nyaraló érkezett "telelni" a szigetre, akik szinte már mindent megvettek és bérbe vettek?! Nem könnyű feladat.

Mégis találtunk végül egy alkalmasnak látszó kis lakást: három hálószoba, és még garázs is, és olyan helyen, ahol bringázni is lehet. A tulajdonosa is hirdette, és egy ingatlaniroda is. Felhívtuk a tulajdonost (kolléganőnk, Magaly), ígéretet is kaptunk, hogy a miénk lehet!
Megtekintés: csütörtökön délután ötkor.
Ez szerdán délelőtt történt.
Csütörtökön reggel pedig hidegzuhanyként ért a hír bennünket: az ingatlaniroda pár perccel azelőtt kiadta a házat másnak.
Elképesztő igazságtalanságnak éreztük, hogy a tulajdonos nem tájékoztatta az ingatlanirodát arról, hogy (Juditék személyében) már megvan a bérlője - de mit lehet tenni ilyenkor? Ki lát bele egy tulajdonos érdekkörébe, az ingatlanirodával kötött szerződésébe, a lelkébe, a szándékaiba?! Ki tudhatja, mi miért történik?
Összetörve, szomorúan (de mint mindig, most is: azonnal) hívtam Juditot, hogy elmondjam: elúszott ez a remény is...
Biztosítottam, hogy nem adjuk fel: lesz olyan ház, ami az EGÉSZ CSALÁDNAK megfelel!
Tovább keresünk! 
Mindemellett úgy éreztük, hogy ez most - a tulajdonos részéről - nagyon nem volt rendben.
Magaly igazságérzetét még ennél is jobban bántotta a szituáció, hiszen ő már a tulajdonossal előző nap megegyezett! 
Itt érdekérvényesítésnek kevés helye van, hiszen nem volt aláírt papírunk, csak egy szóbeli ígéretünk, egy időpontunk a megtekintésre, egy kialkudott árral...
Magaly úgy érezte, hogy számít az adott szó.

Itt IGAZ EMBER adott szava többet ér minden papírnál - és Magaly hitte, hogy az igazság még ezek után is győzhet!
Írt, írt és írt a tulajdonosnak. Úgy, ahogyan csak Ő tud.
Nem kapott választ.
És akkor küldött egy hangüzenetet. Szívből kívánom mindenkinek, hogy NE kapjon Magalytól ilyen hangüzenetet...!
Érzései, gondolatai lélekig hatoltak.

A tulajdonos megtört, kedves kolléganőnket sírva hívta vissza... 
Módosította a döntését - bennünket választott mégis... Kaptunk időpontot megint, kaptunk bérleti díj-kedvezményt, a leendő bérlőknek szóban elővásárlási jogot is ígért, minimum egy éves (maximum öt éves) bérleti lehetőséget, és találtunk a megtekintéskor egy hirdetésben nem látott NEGYEDIK szobát is a lakásban (egy nappalit), ami nem is lakás, mert egy két szintes sorházi házrész inkább, mint lakás: mindösszesen 134 négyzetméter, világos, napfényes, tágas, ízléses, van garázs, ahol elférnek a biciklik is, lett ALÁÍRÁS, van riasztó, lett internet (fibra), és lett mindenkinek saját szobája! Csendes kis utca, csak a lakók járnak arra, a suli a sarkon van, gyönyörű a kilátás a banánültetvényekre és az óceánra!
BOLDOGSÁG VOLT ÉS HÁLA - ami azóta sem múlik.
MI azért vagyunk hálásak, mert jó emberek kezébe-szívébe tehettük a bizalmunkat.
Jól választottunk, amikor (korábban) döntéshelyzetbe kerültünk.
Végtelenül hálásak vagyunk Magalynak, hogy minden erejével és tehetségével ennyire ügyesen erősíti (azóta is) csapatunkat, és hálás vagyok Juditnak, mert soha nem mulasztotta el elmondani nekem, hogy minden nehézség, buktató ellenére megingathatatlanul bíznak bennünk.
Két frontális "falnak"-csapódást követően is írta, minden nap.
Számított. Köszönöm, köszönjük - megnyílt az a FAL.
Nem kellett elveszítenünk a hitünket az UNIVERZUMBAN; utat nyitottak a csillagok.
Tíz napunk maradt a bérleti szerződés megszövegezésére, a pontosításokra... Sikerült. 
Csak akkor mertünk úgy IGAZÁN ünnepelni, amikor "megszáradt a szerződésen a tinta"!
Jó volt Juditék leendő otthonában lenni. Mert igen: egy új otthon egy új élet is egyben...
Jó volt érezni, hogy mennyire JÓ. 
Főképp, amikor megláttuk, hogy a tulajdonos hölgy a decemberben érkező új lakókat feldíszített karácsonyfával, és sok-sok ajándékkal várta. 

Az érkezés fantasztikus volt, az azt következő néhány nap viszont embert próbáló - a lakásban "csak" a következő dolgokkal kapcsolatban volt gond: 
- a hűtőszekrényben megfagyott a zöldségtárolóba helyezett uborka, miközben a hűtő egy tank "csendességével" üzemelt;
- nem volt internet,
- a sütő bekapcsoláskor villogott és füstölt;
- a bojlerből nem jött ki a melegvíz,
- a mosógépből viszont kijött.
A tulajdonos a kéréseknek megfelelően jött, ellenőrzött, és néha fáradtan, néha lelkesebben együttműködve cserélte le a meghibásodott, alkalmatlan berendezéseket, és végül lett internet is. Juditék nagy örömére a kezdeti "apró" bosszúságok után áttérhettek a második "felvonásra", a letelepedés-ügyintézésre, vállalkozás-indításra és az iskolába-készülődésre - de az már a következő történet lesz!

Köszönjük, hogy elolvastad!
Anna és Attila
26.10.2024.