Tavaly óta itt élünk! ♥
Egy kis összegzés
- mi minden történt velünk az elmúlt fél évben?
Berendezkedtünk, folyton-folyvást tanuljuk a spanyol nyelvet, elkészült az apartmanunk, bejegyezték a vállalkozásunkat (itt úgy hívják: "autonómo"), elromlott az autónk turbóvezérlője, és gondoskodni kezdtünk két menhelyi cicáról...
Az első képen az állat-menedékhelyen éppen az önkéntesekkel sétára induló kutyusok láthatóak, a második fotón "Flori", a harmadikon pedig "Piroshka".
A két cicának még nem volt támogatója, ezért a CanaryRelax a maga és Vendégei nevében patronálja ezeket a cicákat, amíg gazdára találnak. Nagyon nehéz őket nem-hazahozni..., sajnos az Állatmenedék munkatársainak tájékoztatása szerint a cicák itt Tenerife-n sokkal nehezebben találnak gazdira, mint a kutyusok.
...és látod?
Egy hétig "lógott" szegény autónk a szemközti házban lévő műhelyben...!
Nekünk még ezzel is szerencsénk volt: az autószerelő-műhely a szemközti házban van. És az autószerelőnk nagyon kedves...
Tudni érdemes a tenerifei utakról, hogy - talán csak az autópályák kivételével - erős emelkedőkkel és lejtőkkel kell számolni, és a kétsávos utak időközönként egysávos szélességet vesznek fel, miközben a forgalom kétirányú marad. Mi ezt már megtapasztaltuk tavaly áprilisi otthon-keresésünkkor: amikor a bérelt Opel Merivánk
dombnak felfelé egyesben is fuldokolva már-már feladta, inkább leparkoltunk vele, és gyalog sétáltunk fel a kiszemelt házig (végül nem azt a házat vásároltuk meg).
Akkor vált véglegessé, hogy a 3200 köbcentis motorral rendelkező turbós Mercedesünk velünk költözik.
Szeretett Mercink turbóvezérlője először csak néha-néha szakította meg a munkát, aztán végleg nyugdíjazta magát.
Márpedig a spanyol rendszámhoz elengedhetetlenül szükséges, hogy az autóval minden rendben legyen - mert ha nem, meghúzzák a műszakin (ahogyan végül a már jó turbóval sem ment át elsőre, mert a spanyol hatóságok a 2 tonnás autóra 3 tonnás teherbírású autógumit írnak elő, de ezt nem tudtuk, amikor - még Magyarországon - új gumikkal az autónkat felszereltük...).
Egy szó, mint száz: ha azt gondolná bárki, hogy ez mekkora méreg, hát itt valahogy minden kicsit másképpen történik. Az autószerelő felemelte az autót (itt, a képen látszik, ahogyan "lóg" az emelőn), megrendelte az új turbóvezérlőt turbóval együtt (amit barátaink segítségével Magyarországról beszereztünk, sajnos nem bizonyult megfelelőnek), és mi autó nélkül maradtunk...
...volna, ha az a volna ott nem volna :)
Mert az autószerelő kezünkbe nyomta saját, 30 éves Renault-jának kulcsát, hogy "addig használjátok ezt".
Mi először eléggé meg voltunk hökkenve, hogy nem teszi hozzá, hogy "és akkor ez naponta húsz euró lesz", hanem csak vidáman mosolyog, miközben kedvesen kérdezi, hogy Attila tudja-e a manuális váltót kezelni... miután erre igenlő választ kapott, a következőkben elkezdte magyarázni, hogy "de a szívatót... azt biztosan nem ismeri"...!
Attila nevetve visszakérdezett: Trabantot - látott már? hallott róla?
Nem..., természetesen nem - úgyhogy miután tisztázódott, hogy a szívató sem gond (hiszen talán minden korunkbeli magyar ember kívülről fújja az "öreg járgány szivatóval indul" c. dalt), egy hétig ezzel a régi kis Renault-val fedeztük fel a Sziget rejtett csodáit... míg azután végre vissza nem kaptuk a Mercit, egy vadonatúj turbóval ♥ (és a szervokormányával...).
És mennyire hasznos, ha az ember sokat beszélget a szomszédjában dolgozó autószerelővel! Először is ugye spanyolul beszélget - tehát gyakorolja a nyelvet, másodszor pedig sokat megtudhat az itteni szokásokról. Mivel a turbóvezérlővel kapcsolatos kalamajka még az ünnepek előtt történt, autószerelőnk elbeszéléséből alkalmunk nyílt behatóbban megismerkedni az itteni ünnepi szokásokkal.
A házak erkélyein - ahogyan itt a fotókon is - a Három Királyok láthatóak; a gyerekek az ajándékokat a Három Királyoktól kapják, így az ablakból lelógó köteleken is a három királyok kapaszkodnak fel a gyerekekhez... mert itt az ajándékozás nem december 24-én történik (akkor a családok közös, nagy ünnepi vacsorát tartanak "csak"), hanem január 6-án, a "Királyok Napján", ami piros betűs ünnep a kanári-szigeteki naptárakban.
Az ünnep elengedhetetlen süteménye a "Roscón de Reyes", ami citrommal vagy naranccsal ízesített kalács. A koszorú alakú sütemény a Háromkirályok koronáját idézi, a tetején a kandírozott gyümölcsök a korona drágaköveit helyettesítik. A tésztába több apró meglepetést sütnek. Aki az elsőt megtalálja, egy napig "király" lehet: minden kívánságát teljesíteni kell...
Számunkra igazán izgalmasra sikeredett az első kanári-szigeteki karácsony és Szilveszter, hiszen vendégeinket vártunk 24-ére, és egy csodálatosan szép, napsütötte hét után tőlük búcsúztunk 31-én...
Vendégeink nagyon sok gyönyörű emléket vittek magukkal, és sok csodaszép fotón mutatták meg nekünk azt, hogy miként látták a helyet, ahol élünk.
...és tegnap - 15 napos út után - megérkezett első levelünk Magyarországról! ♥
Ennyi történt velünk az elmúlt fél évben, dióhéjban... ♥