Találkozások - szerelemmel, színekkel, ízekkel, illatokkal

Sokan kérdezték már, hogy mi hozott bennünket a Kanári-szigetekre - és senkinek sem tudtunk kerek, egész, teljes választ adni.
Csak részletekre van idő..., hiszen bennünk is a részletekből állt össze egészen.

Attila mindig imádta a vizet, a tengert (búvárkodni is szokott) és lakóit, és vegetáriánusként még halat sem eszik, sokak megrökönyödésére... és kedveli (talán a magyar nyelvben sincsen elegendő szó a szivárvány minden színében tündökölni képes "SZERETET"-re...? ...mert nem találom azt az árnyalatát most, amivel pontosan ki tudnám fejezni e "kedvelés" súlyát és értékét...) a pálmafákat, a trópusi növényeket, a napsütéses, meleg időt... és a tenger (spanyol nyelvben: nőnemű) valamint az óceán (spanyol nyelvben: hímnemű) hullámainak hangjait a parti fövenyen, sziklákon... hogy ezek a hangok is hányfélék tudnak lenni! Ezt is csak itt tapasztaltam meg, Tenerife-n...

Én is csak azóta szeretem a vizet, hogy először láttam: a Balatont a szüleimmel, a családommal...  A tengert csak később, sokkal-sokkal később, néhány éve, egy félresikerült kapcsolatban, egy félresikerült nyaraláson - de a tengernek, az Adriának az utolsó napon még halkan, hogy senki más ne hallja, megsúgtam: "még találkozunk!". 
...és így is lett.

De először Attilával találkoztunk, és a következő év nyarának legvégén együtt mentünk az Adriára..., akkor már mindketten (a "tudás" szintjéig) éreztük, hogy utoljára - mert akkor már vágytunk ide, erre az Atlanti-óceáni kis szigetre, Tenerifére. 

Aki látott már mediterrán környezetet: tengert, óceánt, pálmafákat és naplementét (esetleg szerelmes párt, előttük az asztalon koktélt), gondolhatja azt, hogy bennünket is ezek a külsőségek varázsoltak el... pedig nem ez történt.

Ami minket elvarázsol, az a JÓSÁG, és a jóságnak hálás SZERETET.

Olyan nehéz ezt elmagyarázni..., amikor úszol, és simogatnak a víz hullámai, az JÓ, amikor sétálsz a tengerparti homokban, az JÓ. Amikor leveszel a narancsfáról egy friss, zamatos narancsot és meghámozod, narancsillatú lesz a kezed, és a narancs-gerezdeket megoszthatod azzal, aki Veled van: az JÓ. Amikor süt a Nap, az JÓ. Amikor esik az eső, az JÓ. Amikor van munkád és dolgozhatsz, az JÓ; amikor nincs munkád, és pihenhetsz, az JÓ.
Amikor olyan helyen élsz, ahol az általános ÉLET-szemlélet ELFOGADÓ, az JÓ. 

Ott megszületik a szívedben a hála, és teljes szabadságot kap, új szirmokat bontogathat a SZERETET... és ez békével tölti el a szívedet. Ezek persze csak szavak - de megélni mindezt: nagyon jó.

Amikor még Magyarországon éltünk-éltem, nagyon kevés módom volt arra, hogy mindezt csendben kifejezzem, vagy inkább: megteremtsem magam körül - a híres spanyol márkába, a "Desigual" ruhákba kezdtem "beleszeretni", öltözködésemmel jólesett kifejezni ezt a belső szabadságot. 

A színek kavalkádjával, a csapongással, a virágos, mandalás motívumokkal, a szokatlan szabású ruhákkal... és mindezt egy kis Desigual illattal is ki tudtam emelni. Most, hogy itt élünk, sok hasonlóan színes/szíves, kreatív alkotást felfedeztünk - de ahhoz, hogy ezek a felfedezések megtörténhessenek, kellett, hogy a fent említett spanyol ruhamárka kinője országa határait, és úgy csábítson ide, mint ahogyan nagyi konyhájába hívogattak-vezettek be orrunknál fogva az onnan elszabadult illatok! Szerelem ez, szerelem lett.

Jó itt élni... a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigeteken.

Néhány napja olvasgatom Vujity Tvrtko írásait, aki múlt hónapban érkezett meg Hawaii-ra a családjával (szeretettel ajánlom mindenkinek olvasásra a Facebook-on is írásait, érdekesek...)

Mondjuk én nem mindenben értek vele egyet: olvastam tőle pl., hogy nem szokta megosztani, mit reggelizett.

Én szeretem megosztani - és nem csak amiatt, mert bármit megosztani: öröm! Nagyon tanulságos egy-egy ország, egy-egy nép hagyományos étlapját átvizsgálni... tanulságos abban a tekintetben, hogy egy egyszerű, "szegényes" étlap, amin gabonaőrleményekből készült ételek (gofio), krumpli zöldségszószokkal ("papas arrugadas con mojo rojo y verde", avagy: ráncos burgonya piros és zöld szósszal), vagy a mi hagyományos lángosunkhoz hasonlítható churros, valamint a tenger gyümölcsei szerepelnek - mennyire nagyszerű tud lenni! Az itt élők is mindig abból főztek, amijük volt/van...

Még Kolumbusz Kristóf is feljegyezte, amikor - holnap lesz az évfordulója, mely spanyol nemzeti ünnep is egyben - 1492. október 12-én partra szállt a Bahamák egyik szigetén (a Guanahani-szigeten, melyet San Salvador - Szent Megváltó - névre keresztelt), hogy "(...) nekem úgy tűnt, hogy ezek az emberek szegények. Mind meztelenül jártak, ahogy az anyjuk megszülte őket (...) Minden ember, akit én láttam, fiatal volt még és jó testalkatú. Testük, arcuk nagyon szép volt (...)"

Összefügg-e vajon a boldogság a gazdagsággal?
Szerintem igen, szerintem nagyon. Csak éppen nem pénzben mérhetőek a valódi értékek...! Azok pénzben nem mérhetőek. A gazdagság, a legnagyobb gazdagság talán a boldogságra képesség... meglátni magunk körül a JÓT. És SZERETNI. Mosolyogni. Megosztani... ha csak ráncos krumplink van, akkor azt!

És elfogadni.

Ahol élünk, szűkebb és tágabb környezetünkben is (szomszédaink felől áradó biztató szimpátiában és Puerto de la Cruzban tett sétáink során kapott "idegen" pillantások kereszttüzében is) érezzük ezt az elfogadást. Mert ez egy ilyen multikulti világ. 

Ahol van egy csomó mindenféle gyártású, mindenféle évjáratú autó, és él itt a szigeten vagy egymillió ember, hasonló ismérvekkel... és elfogadjuk egymást, kölcsönös - és mindig megfelelő mértékű - távolságtartással, tisztelettel.
Színes a Világ... fantasztikus színekben játszik. 

Szerettünk volna részei lenni ENNEK a színes, szabadon szárnyalni képes kultúrának, és tettünk, teszünk érte, hogy részei legyünk. Mert itt sokkal több mosoly születik, mint ahol korábban éltünk. Tanulunk. Tanulunk mosolyogni, elfogadni. Igyekszünk a mosolyunkkal is értékeket teremteni... csak együtt sikerülhet.

Közösen.

Most, hogy éppen elfogyott az én Desigual-illatom, az illatszerboltban Attila is kipróbálta, hogy a "dark fresh festival"-változat neki bejön-e... és bizony nagyon bejön!

...mint itt minden, mindkettőnknek.