Szabadulás egy elhagyott banánligetből
Reggel még semmi előjele nem volt annak, hogy a későbbiekben illetéktelen behatolók leszünk valakinek a banánültetvényén, sőt... ez a tegnapi péntek kifejezetten békésen és kreatívan indult: a néhány napja gyűjtögetett pálmalevél-tövekből saját kezűleg készített virágkaspó büszkeséggel töltött el mindkettőnket.
A kaspó valójában két egymásnak fordított és egymáshoz rögzített pálmalevélből készült, sajátságos megjelenésű és teljesen természetes
Pénteki kirándulás-terv: Los Silosban
megtekintjük a bálnacsontvázat, majd onnan gyalogtúra Buenavista del Norte-ig
Amikor Los Silos-ban kiszálltunk az autóból, legelőször az óceán sós-párás illatába burkolt minket a langyos szél.
Varázslatos hatása van ennek az illatnak... beszippantva mindvégig úgy éreztük magunkat ezután, mintha egy mesekönyvben sétálnánk. És az óceán hangjai! A hullámok-alkotta, föld alá mart üregekbe robbanó víz néhol úgy morajlott, mintha egy félelmetes tengeri sárkányt tért volna haza, a barlangjába...
A parkoló mellett lévő medencék felől a gondtalan vakáció hangjai hallatszottak, és már látszott a távolban a bálnacsontváz is...
A bálnacsontváz közelebbről
A bálnacsontváz alapos szemügyre-vételét és lencsevégre-kapkodását követően elindultunk a part menti "ösvényen" Buenavista del Norte felé. Az óceán-csipkézte szigetszélen jól meg kell gondolni, elinduljunk-e a víz felé egy-egy tetszetős kő vagy egy jobb fotó miatt: a part alja néhol hártyavékonyra fogyott a víz folyamatos ostroma alatt, és már nem mindenütt bírja el egy ember súlyát.
A kietlen, holdbéli tájon is találtunk növényeket - várják, hogy a száraz nyár-időszakot követően újra vízhez jussanak...
Egy órás körültekintő séta után már tisztán láttuk a Buenavista del Norte-i kilátót:
A kilátó azonban zárva volt, sajnos. Utunk során egyetlen kerékpárossal találkoztunk - viszont vele többször is -, és néhány kitartó horgásszal, közülük páran lakóautóval kempingeztek.
Valahol a kilátó környékén "tévedhettünk" el - továbbhaladva bíztunk abban, hogy az út is továbbhalad majd - de az út egyszercsak elfogyott...
...egy éles bal-kanyart követően két választásunk volt: vagy átúszunk néhány száz méteren, vagy felkapaszkodunk a nem túl meredek "domboldalon", a banánültetvények felé. Mi ez utóbbi megoldást választottuk nem sejtve, hogy további kb. egy órányi gyaloglás áll még előttünk, mire a banánültetvények labirintusaiból kikeveredünk majd. Szerencsére Buenavista del Norte templomának tornyát néha láttuk felbukkanni, így "toronyiránt" haladva elérkeztünk egy betonútig, aholis rájöttünk, hogy be vagyunk zárva egy banánültetvényre...! Nem találtunk más lehetőséget, csak a korábban megrongált kapu hiányzó rácsán keresztül történő "kisurranást"...
Nagyszerű élmény így nagymami-korban, hogy átfértem a két rács között!
Attila több fotót is készített, de a túl rövid ruha miatt azok nem publikusak(t).
(A képen földetérésem boldog pillanata került megörökítésre...)
Ezt követően még elképesztően hosszú út állt előttünk, de már betonúton és a néha arra járó autók között... nagyon ki voltunk tikkadva, vizünk is fogyóban volt, de szerencsére elibénk került egy útszéli paradicsom-bokor, így éhségünket-szomjunkat az apró koktélparadicsomokkal rövid időre csillapítani tudtuk.
2 óra 17 percnyi, 8,25 km-en keresztül tartó túrázást követően (keresve és) rátalálva a Sapori di Italia pizzériára már biztosan tudtuk, hogy megérte!
A hűtőből a két leghidegebb Fantát kaptuk (és itt a Fanta 3,5 dl-es és igazi narancslevet is tartalmaz!), azonnal került az asztalra vendégköszöntő előétel, és a pizzák is nagyon finomak és tartalmasak voltak.
Miközben elfogyasztottuk az életmentő eleséget, kerestünk olyan, az autónkig visszavezető útvonalat, mely nem nélkülöz afféle civilizációs elemeket, mint az autóút és az útmenti gyalogjárda.
A hazafele vezető út - annak ellenére, hogy csak 5,6 km-es volt, egy óra alatt megtettük és nem tévedtünk el - is tartalmazott élményelemeket: találtam például egy gyönyörű pálmalevél-tövet, ami bizonyos, hogy otthonunk dekorációjaként erre a csodaszép és vidám napra emlékeztet majd bennünket.
