Mozaik - a valóság színes törmelékéből

Minap Los Silosban sétáltunk az óceánparton, és folyton magukra húzták figyelmemet a kövek közé keveredett múltidéző törmelékek közt fel-felbukkanó csempemaradványok... karcos széleiket már lekerekítette az idő.
Még sosem dolgoztam sem csempével, sem mozaikkal..., de azt hiszem, rabul ejtett a téma: idő, töredékek, hulladékok, újrahasznosítás - élet-színek...

Tudják ezt az itt élők is - nem messze a helytől, ahol folyton kerámia-darabkák vonták magukra a figyelmemet, áll egy hatalmas térszobor. Egy sárga csőrű, színes madár a kikötő mellett, minden alkotóeleme ember által korábban alkotott tárgyak maradványaiból, hulladékokból készült (2017-ben, a portugál Bordalo II. munkája, aki lenyűgöző állatszobrokat készít hulladékból). 

Kicsit meghökkentő a madár mérete... a következő képgaléria első fotója jól mutatja az "emberhez viszonyítható" arányokat. Ha valakinek van ideje a részletekre is, a következő képeken elidőzve szembesülhet a mozdulatlan madárrá szelídült hulladék-halom összetevőivel is.... a teljesség igénye nélkül: egy rendszámtábla-töredék, műanyaglapát, kukafedél, lökhárító, egy hordó teteje, műanyag ütő, gégecsövek, egy valamikori labda... csupaszín életek egy-egy környezetszennyező darabja.

Szerettem ezt a találkozást ezzel a szemétmadárral...!
Milyen barátságosan ijesztő, mégis szerethető formát öltött ez a raklapokon nyugvó, soha le nem bomló színes szeméthalom..., alig néhány kilométerre elhelyezve a Tenerife-n 1986-ban - a természetes környezettel szembeni agresszió miatt - kihalt egyiptomi keselyű - vagy dögkeselyű természetes élőhelyétől.
Fuerteventura és Lanzarote szigetein, sivatagos, száraz tájon él még néhány tucat példánya a Kanári-szigetek legnagyobb ragadozójának, az egyiptomi keselyűnek (Neophron percnopterus).

A műalkotás némaságában is hangosan hívja fel a figyelmet az emberi felelőtlenségre; a természetet jeleníti meg, ebben az esetben az állatokat, azokból a hulladékokból építve, ami őket elpusztítja. 
A szobor szelíden ötvözi az oktatást és a környezettudatosságot a kultúrával. 

...ugyanezen a napon, ugyanitt, az óceánparton, strandolás közben a kövek között észrevettünk egy megüresedett és (sajnálatos módon) otthagyott naptejes-dobozt. Halványkék volt..., Attilával megbeszéltük, hogy induláskor magunkkal visszük majd.

Nem volt rá lehetőségünk... egy helybéli fiú másodmagával kijött meglátogatni deszkájával kedvenc hullámait, és miután jól kifáradtak, megtörölköztek, hónuk alá kapták a deszkáikat, megtette azt a néhány lépést: felemelte a kövek közé szorult szemetet, és magával vitte. 

Úgy megöleltem volna...! hogy az óceánpart tisztaságára vigyázni számára ennyire magától értetődő, természetes mozdulat volt.

A tűzijátékot megörökítő képekből álló galériában jól látható, hogy még le sem ment a Nap! Bevándoroltként (szomorúan, de) el kell fogadnom, hogy a kanárik éjjel-nappal tűzijátékoznak. Ritkább, ha ki tudják várni a napnyugtát, többnyire fényes nappal adnak - tűzijáték formájában - hangot örömüknek.
Mindig örülnek..., és szeretnék, ha körülöttük is mindenki örülne.
Icod de los Vinosban, ahol élünk, nincs "idegengyűlölet".
Segítés van.
Segítő szándék, mosoly, köszönés, dicséret... a szomszéd néni, akit még sosem láttam azelőtt, a minap hangosan viszonozta a köszönésünket, majd mosolyogva olyasmit mondott, hogy "de szépek vagyunk", miközben mi éppen a szelektív hulladékgyűjtőbe szánt szeméttel megpakolva caplattunk fel a dombon... belepirultunk.

Fontos számukra, hogy a szomszéd is boldog legyen, mert attól ők is boldogabbak lesznek. Nem számít, honnan jött - az számít, hogy most itt van.

Itt nem kockázat a parkoló autó tetején éjszakára fent hagyott létra,
vagy az ajtóban kívül (vagy autóban) hagyott kulcs. 

Lélekgyógyító ereje van annak a képnek, "kompozíciónak", ami itt az Ember szeme előtt kirajzolódik, formát ölt...

Lehet. Szabad. Érzés. Élmény. Öröm. Bizalom. Béke.