Költözésünk
A tervezés
A költözésünkkel kapcsolatban született elhatározás önmagában még nem biztosított kellő alapot a költözés megtervezéséhez.
Nyilvánvaló volt, hogy hosszadalmas lesz, költséges és - a távolságon, valamint az óceánon kívül - az is nehezítette a dolgunkat, hogy hamar kiderült: nem utazhatunk együtt a bútorainkkal, sőt: együtt sem utazhatunk...!
Autónkhoz ragaszkodva az autó szállítása csak komppal megoldható, cicánkhoz is ragaszkodva, az utazási szabályokat alaposan megismerve viszont végül úgy döntöttünk, hogy nem tesszük ki a macsekot egy hat napos európai túrának. Megosztottuk tehát a feladatokat: a cica velem utazik repülővel, az autó pedig Attilával, komppal - de ez két másik történtet :)
Több dimenzióban kellett tehát végiggondolnunk mindent.
Nem tudtuk még, hogy milyen ingatlant fogunk találni magunknak, milyen városban, milyen városrészben; lakás lesz-e vagy ház, ott hagyja-e majd az eladó a bútorokat vagy sem, lesz-e beépített szekrény az ingatlanban, lesz-e garázs, kert, stb. E - fogadó-ingatlanra vonatkozó - kérdések megválaszolása nélkül nem kezdhetünk bele a költözés megszervezésébe, de azzal is tisztában kell lennünk, hogy az életünk szolgálatába rendelt tárgyaink közül melyekhez ragaszkodunk és melyekhez nem.
Ez utóbbi kérdés szerteágazó és hatalmas mentális feladat, amit érdemes súlyának megfelelő komolysággal kezelni, hogy új otthonunkban se szenvedjünk hiányt semmiben. Az otthon-érzés "teleportálása" megkönnyíti a beilleszkedést, az új helyzethez való alkalmazkodást, hiszen legalább szűkebb környezetünkben megőrizhetünk valami állandóságot - ez kétségkívül csökkenti azt a stresszt, ami óhatatlanul együtt jár egy olyan szintű változással, mint az idegenbe-költözés.
A spanyol életvitel, a Tenerife-i sajátosságok (éghajlat, földrajzi-domborzati és közlekedési viszonyok, stb.) figyelmen kívül hagyásával alaposan melléfoghatunk, így azokat idejében érdemes figyelembe venni.
Hogyan nézett ki a tervezés a mi esetünkben?
Miután eladtuk magyarországi (tatai) otthonunkat és megállapodtunk a beköltöző családdal arról, mennyi idő áll rendelkezésünkre a kiköltözésig (három hónap), azonnal lefoglaltuk a repülőjegyeket, és a Tenerife-n töltött egy hét alatt (a megelőző majd' egy éves felderítő- és kutatómunka után) megkerestük-megtaláltuk új otthonunkat. Ezt követően már tudtuk, hogy lesz garázsunk, abban tárolónk, és házunk mindkét hálószobájában számolhatunk a beépített szekrény kényelmével. Kiderült, hogy nem lesz szükségünk (többek között pl.) az ebédlőasztalunkra a hozzá tartozó hat székkel, és hogy nem tudjuk magunkkal vinni a teljes könyvtárunkat a benne több példányban is fellelhető "Jókai összes művei"-vel... Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az óceán más típusú kalandokat kínál, mint a tatai Öreg-tó, így szeretett kajakjainktól is ésszerűnek látszott megválni.
Érdemes energiát fektetni a feleslegessé vált tárgyak értékesítésébe, több százezer forintnyi összeget kaphatunk értük! Ráadásul semmivel sem kerül több energiánkba, mint a lomtalanítás, és a hasznosítással, értékesítéssel környezetünket sem terheljük a kidobott holmikkal.
Felvettük hát a kapcsolatot a házunkat megvásároló családdal, hogy megbeszéljük, mit nem tudunk-akarunk magunkkal vinni a Kanári-szigetekre, és ezekből (esetleg) melyek azok a tárgyaink, amiknek ők hasznát tudnák venni.
Azután barátainkhoz fordultunk, hogy megkérjük őket: amit csak lehet, fogadjanak örökbe :), mint pl. könyvek, asztalterítők, cserepes virágok, bojtos sapka, télikabát...
Fontos megemlíteni, mennyire nem elhanyagolható az a pszichés teher, amit a régóta dédelgetett (de egyébként már rég haszontalanná vált) tárgyainktól való megválás jelent, legyen szó akár egy nagyitól ránk maradt SINGER varrógépről, akár az évtizedeken át szekrény mélyén egy dobozban őrizgetett Playboy-magazin gyűjteményről..., vagy az akváriumról; a lemezjátszóról, amit már csak évente kétszer kapcsoltunk be, a hozzá tartozó erősítőről és az esztergált kúpokra helyezett állványon nyugvó hangszórókról - ezek a halogatódó elszakadások most már véglegesek.
Ugyanakkor feltűnően nagy megkönnyebbülést, fellélegzést is jelent, ha meghozunk egy-egy végleges döntést, hiszen a nem használt tárgyaink mintegy "béklyóba" is vertek... észrevétlen.
A kivitelezés
Miután tisztán körvonalazódni látszik, melyek azok a berendezési, használati tárgyaink, ruháink, eszközeink, melyekkel együtt kívánunk költözni, érdemes árajánlatot kérni. Mi is így tettünk: a szállítandó tárgyaink mennyiségének figyelembevételével árajánlatot kértünk egy nagy furgonnal történő szállításra Tata-Tenerife útvonalra. Kaptunk is először egy szállítmányozó cégtől egy 4.500 eurós árajánlatot... amit - bár egy kiútra számítva abszolút reális is lehet - mi soknak találtunk. Érdemes volt jobban utánajárni, mert végül - segítséggel - megtaláltuk a Mi Emberünket! :)
Ő eljött (ha már Te is a költözésnél tartasz, szívesen megadjuk az elérhetőségét), és körbejárva a házban felmérte, miről volna szó, majd kaptunk egy, az előzőeknél jóval reálisabb árajánlatot, amit már szívesen elfogadtunk.
Ezt követően nagyon nehéz időszak következett: további "selejtezéssel" egybekötött csomagolás, dobozolás, szelektálás. Ilyen érzés lehet a vajúdás, a születés: amikor már semmi nincs a helyén, de az időt sürgetni sem lehet... borzasztóan elfáradtunk lelkileg is, fizikailag is.
Abszolút diszkomfort-érzés, ahogy a csomag-kupaccal együtt a "rumli" is egyre nagyobb... és nem tehetünk semmit ez ellen, csak csomagolunk tovább: nem tudjuk azonnal megszüntetni a felfordulást, hiszen sem gyorsabban csomagolni nem tudunk, sem a teherautót hamarabb hívni - amúgy is nagyon lassan, nehezen haladtunk... türelem kell, rengeteg türelem.
És aztán elérkezett a Nagy Nap: 2019. május 26., amikor végre betolatott az udvarunkba a nagy furgon, hogy mindenünket, amit magunkkal vinni szeretnénk, belepakoljuk - tudomásul véve, hogy a viszontlátásra Icod de Los Vinosban csak három-négy hét múlva kerül majd sor, hiszen mi csak június második felében indulunk útnak.
...addig pedig úgy élünk a házunkban, mintha - egy csodálatos helyen - egy nagyon gyengén felszerelt nyaralóházban laknánk.
puritán... :D
