Elöljáróban annyit szeretnék leszögezni, hogy: nem, nem tudom a TUTIT. 

Még a magam életében sem, hiszen a jövő kiszámíthatatlan - de abban biztos vagyok, hogy bizonyos fokú tájékozottság és rugalmasság már segíthet abban, hogy legalább kissé felkészültebbek lehessünk egy-egy döntésünket megelőzően. 

A fotókon: "tengeri bab" (sea bean), melyet Los Silos partjainál sodort lábaim elé az óceán.
Szerencsét hoz (talizmán) - ékszereket is készítenek belőle

Tanácsok, döntések, felelősségek

Adhatunk bárkinek tanácsot, tájékoztatást, információt - de mások helyett nem dönthetünk.
A döntés mindig azé, aki meghozza.
A felelősség is az övé.
Ha Tenerifén - hullámriasztáskor - a parton, strandon elhelyezett piros zászló ellenére vízbe megyünk, kockázatokat vállalunk. Ezért aztán semmiképp sem mutogathatunk másra, amikor - jobb esetben - a helikopteres mentést követően megkapjuk a számlát, hiszen a figyelmeztető jelzés akkor is ott volt, ha mi nem kerestük a zászlórúdon elhelyezett fontos információt, vagy szándékosan hagytuk azt figyelmen kívül (hiszen "mi jobban tudjuk")! Vagy a szerződéskötéseknél: amikor szerződést kötünk, azt nem "óvodásként", hanem felelősséget vállaló felnőtt (cselekvőképes és jogképes) emberként tesszük, így - a szerződéskötés szabályaira is figyelemmel - szükséges, hogy kellően körültekintőek és tájékozottak legyünk. Egy szerződés-aláíráshoz főleg nem bizalom és szerencse szükséges, hanem tudatos tájékozódást követő felelős döntés. 

Tájékozódni, körültekintőnek lenni mindig olcsóbb és kifizetődőbb, mint tájékozatlanul belesétálni egy utólagos jogvitába. 
Nem csak a Ptk. (Magyarországon: Polgári Törvénykönyv) tartalmazza a szerződés általános szabályait (Hatodik könyv, kötelmi jog), hanem a spanyol és az európai jogrendszerben is hasonló, mintegy "összecsiszolt" szabályozással találkozhatunk.
Egy-egy szerződésnek fontos eleme a kölcsönös és folyamatos tájékoztatási kötelezettség, melynek megszegése esetén az a fél, aki a tájékoztatási kötelezettségét megszegi, a törvény szerint köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni.
Ebből kifolyólag az a szerződő fél, aki magát valamire is tartja, joggal ügyel a megfelelő tájékoztatásra! Írásban. (Ezért sem beszélgetünk mi telefonon ügyfeleinkkel, és a legritkább esetben beszélgetünk éttermi asztalok mellett, kávézókban - hiszen mindig, mindent le kell írnunk, ügyfeleinknek pedig érdeke, hogy figyelmesen elolvassák ezeket a tájékoztató, informáló írásokat.)
Ha egy szerződéskötést követően az egyik fél olyan magatartást tanúsít, mely arra utal, hogy NEM KAPTA MEG A MEGFELELŐ TÁJÉKOZTATÁST, MERT A SZERZŐDŐ PARTNER AZT SZÁMÁRA NEM ADTA MEG (megkerülés: tőle nem kérdeztek, de mástól igen, és erről nem kapott előzetes tájékoztatást), úgy a másik fél - a károkért való felelősségének tudatában, valamint hírneve megőrzése érdekében is - a szerződéskötés általános, EU-jogban is szereplő szabályai szerint is kénytelen megtenni a szükséges jogszerű lépéseket. Hogy egy-egy szituációban ez mit jelent, azt a felek (szerződéses és azon kívüli) viszonyai, körülményei döntik el. 

Fentiekre is figyelemmel: blogbejegyzéseim írásai abban hivatottak segíteni, hogy az Olvasó MAGA eldöntse, milyen információkat ítél hasznosnak a MAGA ÉLETÉBEN, és melyeket nem. 
Blogbejegyzéseim tartalmai csak egy-egy gyümölcs vagy süti egy kínáló-tálon: ki-ki eldönti, elveszi-e belőle, ami számára kedves, hasznos, szükséges! 
A maga épülésére. 
Tehát:

Irány Tenerife!

Ne becsüljük le a kitelepülésünkkel kapcsolatosan meghatározandó kérdések körét!
...de mik is azok a kérdéskörök, melyeket érdemes lehet alaposan átgondolnunk - lehetőleg a döntést megelőzően - döntésünkkel kapcsolatban? 

Mik a változtatási szándékunk okai, céljai? Milyen áldozatokat kell hoznunk céljaink elérése érdekében? Életünk "helyrajzi számán" kívül mi mindenen kell, és/vagy: érdemes változtatnunk...? 

Önmagunkkal kapcsolatos kérdéskörök: önismeret, egészség, tudás (nyelvtudás), képességek és készségek (pl. alkalmazkodó-képesség, kompromisszumkészség), függőségek, mentális terhelhetőség, hiányosságok, családi és baráti kapcsolatok, tehetség, kreativitás...

Lehetőségek: anyagi lehetőségek, tartalékok, alapok, családi és baráti háttér-támogatás, tervek (A, B, C...) 

Korlátok, gátak: anyagi lehetőségeink, félelmeink, hozzáállásunk és váratlan meglepetések 

Fontos - aprónak tűnő - részletek: Mi az, ami pótolhatatlanul hozzánk tartozik a "korábbi" életünkből, és mi az, ami pótolható? Ez utóbbiakat magunkkal kell-e cincálnunk többezer kilométeren jelentős költséggel, vagy elég, ha "beszerezzük" Tenerifén? 
Egyedül költözünk? Párral? Családdal: gyerekekkel, nagyszülőkkel? Mindenki egyformán akarja? Ismerjük családtagjaink igényrendszerét (és idegrendszerét) annyira, hogy hosszabb távon bátran bízhatunk abban: ők is "ügyesen megoldják" majd a kitelepüléssel kapcsolatosan felmerülő feladataikat saját életükben - vagy a későbbiekben az ő problémáik megoldása is ránk marad? (gyermekek, nagyszülők)

Munka, bevételek: Vannak megtakarításaink? Alkalmazottként dolgozunk továbbra is? Spanyol cégnél, vagy távmunkában? Esetleg vállalkozók leszünk? (és ha vállalkozók leszünk: voltunk már vállalkozók korábban? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy mivel jár egy vállalkozás indítása, a saját vállalkozásunkban végzett munka? Van biztonságos "üzleti tervünk"? Vagy már miénk a világ, és megvan a  nyugdíj-jogosultságunk (egy kedves hölgy megfogalmazása szerint: indul a HOLIDAY)?!

Betervezhetünk-e egy hosszabb "próba-nyaralást", hogy belekóstoljunk a mindennapokba, hétköznapokba? Rövidebb vagy hosszabb távra, átmenetileg, esetleg "véglegesre" tervezünk? Kisálattal költözünk, vagy nélküle? Bérlakásba vagy saját tulajdont keressünk? Esetleg ebben a sorrendben, hisz egy bérlemény bérleti jogát egy év után felmondhatjuk, ha nem tetszene a környék, vagy a Sziget...
A leendő lakóhelyünkként választott helyszín minden tekintetben valóban megfelelő lesz majd hosszú távon is?
A mindennapokat úgy szeretnénk, mint eddig - vagy másképp?
Ha másképp, akkor mi mindent kell tennünk azért, hogy valóban másképp legyen? 

Hagyunk-e "egérutat", lehetőséget a visszafordulásra?
Mindent megtettünk azért, hogy megismerjük választott új életünk társadalmi kérdéseit, történelmét, jogrendszerét, szokásait, életkörülményeit, kultúráját? 
Kudarcként éljük-e meg, ha csalódnunk kell? 

Fenti kérdésekből is látszik, milyen felsorolhatatlanul sok választ vár az ember a Nagy Döntés előtt - de a válaszok néha csak az idő múlásával érkeznek meg, sőt: van, hogy egy kérdésre újabb kérdések érkeznek "válaszul".
FONTOS: a válaszokat soha nem más fogja megadni nekünk! Magunkban vannak a válaszok, csak meg kell találnunk... 
Nem vagyunk egyformák: vannak köztünk olyanok, akik egyáltalán nem "paráznak" ilyen kérdéseken, "majd minden megoldódik" alapon elevezgetnek életünk tengerén - és az is rendben lehet. 
Azt gondolom, hogy olyan egyéni eltérések lehetnek ember és EMBER között, melyet sokan felfogni sem vagyunk képesek - mégis: bárki megoldás-rendszere működhet a saját életében. Ami számunkra bevált megoldás, másnak esetleg használhatatlan ötlet (és fordítva). 

Magánemberként és munkánk során is fontosnak érzem és érezzük, hogy tartsuk tiszteletben egymás álmait, életét, választásait, döntéseit. 
Nem a mi dolgunk, hogy mintegy bíróként vagy "Istenként" megítéljünk mások életében egy-egy szituációt, hiszen nyilvánvaló, hogy a megítéléshez szükséges információk töredékével sem rendelkezünk. 
Nem a cél a fontos, hanem maga az ÚT. 
Szerintem fontos még, hogy ha lyukasnak látjuk a vándor hátizsákját, jelezzünk, hogy ott bizony minden lépésnél veszteségei keletkezhetnek! Az már az ő dolga, hogy megfoltozza-e azt a képzeletbeli hátizsákot, vagy vállat vonva menetel tovább - és még az is lehet, hogy mi látjuk rosszul, és csak megszabadul felesleges terheitől...
Nekünk - bármennyire is fáj néha látnunk egyes döntések során a lépésről-lépésre halmozódó veszteségeket - nincs jogunk a személyes, privát jelzésnél erősebb beavatkozásra. 

Sokat szeretnénk mesélni: velünk kapcsolatba került és segítségünkkel letelepedett családok, személyek történetein, tapasztalatain keresztül, mindannyiunk okulására és tapasztalására; névvel és név nélkül, attól függően, kapunk-e, kaptunk-e hozzájárulást egy-egy történet megosztásához. 
Nem a cél a fontos, hanem maga az ÚT - legyen hát Mindannyiunk útja örömökkel teli, felesleges veszteségek nélküli!
Járjon minimális veszteségekkel - hiszen cipőnk talpa bizony kopik. 

Köszönjük, hogy elolvastad!
Anna és Attila
19.10.2024.