Időutazás - ahol a múlt és a jelen összeér...
Ez vajon mi lehet?! - A nő napja a Kanári-szigeteken, avagy egy nőnapi cikk nyomában - Kirándulásaink felfedezései, avagy: HEURÉKA!
Megértettünk végre valami fontosat...
Tarts velünk egy virtuális időutazásban! ♥
(Képen: La Vera Mosodája, ahogyan a díszes tábla is hirdeti - amiről alább közelebbi fotót is találsz)
Első meghökkenésünk - ez mi...? ...és: miért?!
Kanári-szigeteki új otthonunk keresésekor már az ingatlanhirdetések oldalainak böngészésekor szembetűnt egy szokatlan fürdőszobai (mosókonyhai) bútordarab, ami viszonylag nagy helyet foglalt el a rendelkezésre álló térből, és számunkra teljesen haszontalannak ígérkezett - hiszen ha ötven éven át nélkülözni tudtuk úgy, hogy nem is hiányzott az életünkből, úgy gondoltuk: ilyesmire nincs szükségünk.
Meglepetésünk és értetlenségünk csak fokozódott, amikor a helyszíni bejárások alkalmával szinte kivétel nélkül minden házban találtunk egyet ebből az általunk akkor már (viccesen) "Szent Mosóteknőnek" elnevezett bútordarabból. Hatalmas volt az örömünk, amikor a Casa Azulban nem találkoztunk vele!
Miről is van szó tulajdonképpen?
Mosóteknővel még sokan találkozhattunk Magyarországon is nagymamáinknál, körülbelül így néztek ki:
A magyarországi mosóteknők jellemzően két darabból álltak: a súroláshoz használt eszköz (mosódeszka vagy mángorló) és a fából készült teknő
...de "hogy volt" a mosóteknők idejét megelőző időkben...?!
A patakparttól a mosógépekig
A ruhák mosása a történelem során az egyik leggyakoribb munka, amelyet a nők végeztek.
Manapság már természetes számunkra, hogy minden otthonban van folyó víz, automata mosógép, esetleg szárítógép is, és hogy a mosást otthon végezzük. A közelmúltig azonban ezt a munkát kézzel, eleinte folyómedrekben, majd - Spanyolországban jellemzően - állami és magán mosodákban végezték. A XIX. század előtt a nők a földön térdelve, a szabadban mostak. A XIX. században azonban két fontos körülmény megváltozott: 1824-ben feltalálták a mai értelemben vett cementet, ami megkönnyítette a kényelmesebb, szellőztetettebb és fedett mosókonyhák kialakítását; valamint a hatóságok törekedni kezdtek a lakosság alapvető higiéniás körülményeinek biztosítására.
Fotón: a Tío Vayo mosoda, Albuñuelasban (Spanyolország)
- a XIX. század második felében épült, azonban kora (és a házakban már meglévő kényelem) ellenére sok szomszéd és utazó napjainkban is használja.
Nőnap - avagy a nő egy napja a múlt században a Kanári-szigeteken
...egy kis "kitérő", egy nőnapi megemlékezés nyomán
Az apa a banánültetvényeken dolgozott.
Minden nap napkelte előtt kelt, és az Icod túloldalán lévő ültetvényre, a munkahelyére sétált.
Nem volt ébresztőórája, de a távolból hallotta a San Marcos-i templomóra harangjainak hangját, majd a kakasok kukorékolását, amely végtelen kórusnak tűnt az egész Icod-völgyben, a Teide lábánál... Az apa szürke nadrágot viselt, térdén téglalap alakú foltokkal, és olyan munkásinget, amelynek eredeti színe már nem látszott a sok banánnövény- és fenyőtobozfolttól.
Felhúzta az egykor fehér harisnyakötőket, amelyek cukros-zsák kendőből és gumiból készültek (egy régi teherautó kerekéből). Kiment a teraszra, ahol vizet öntött egy régi, fehér mozaikmedencébe, hogy megmossa az arcát, majd bement a régi konyhába, ahol a cikóriát "a szegény ember kávéját" már öntötték. Ritkán ivott valódi kávét, amit megpörköltek és daráltak, olyat, amilyet Kubából küldtek...
Amikor az apa dolgozni ment, az anya takarékos reggelit adott gyermekeinek, vízben főtt goffiót és egy kis halat. Néha kecsketej is került az asztalra. Később a gyerekek iskolába indultak, kivéve a kicsit, akit betett a "corralito" -ba (járóka), mely egy fedél nélküli fadoboz volt, alján egy régi takaróval.
A házimunka elvégzése után az anya a gyümölcsösökbe ment, ahol alig tudtak vetni, mert a víz nagyon drága volt... hisz nem az volt a cél, hogy zöldségekre és gyümölcsökre költsék azt a kevéske fizetést, amit férje hozott. A gyümölcsösből soha nem hiányzott a burgonya, káposzta, köles, valamint a sütőtök, saját táplálékuk megtermelése és más emberekkel való cserekereskedelem céljából: a halárusok mindig szívesen cseréltek halat zöldségekre és gyümölcsökre.
Az anya hetente egyszer találkozott más nőkkel a közeli házakból, amikor elmentek mosni a mosodákba.
A mosoda munkahely volt, de kétségtelenül egyike volt azon kevés pillanatoknak, amikor a szomszédasszonyok jól érezhették magukat, köszönhetően a város történeteinek, a "pletykáknak", az anekdotáknak, valamint az egymásnak megfogalmazott kívánságoknak és vágyaknak...
Amikor a gyerekek hazajöttek az iskolából, banánt kaptak, de különleges alkalmakkor sütemény is járt a gyümölcsökhöz.
Anya vacsora előtt felmelegített egy kis vizet egy medencében, és megmosdatta a gyerekeket. Az apa délután 5-6 óra körül érkezett. Megérkezése előtt néha segített az édesanyjának a kertben, vagy elment beszélgetni egy ideig a barátaival. Az anya elkészítette a vacsorát: káposztapörköltet fogyasztottak, gofióval, amibe néha hal is kerülhetett. Húst nagyon ritkán ehettek...
...és így telt egyik nap a másik után.
(Fotó: Los Lavaderos de Las Canales, Icod)
HEURÉKA! - avagy helyükre kerültek kirándulásaink felfedezései
Be kell vallanunk, hogy mi, akik a Mosó Masa Mosodáján nőttünk fel, eleinte nem kapcsoltuk össze a kirándulásainkon talált "mosodákat" az otthonkeresésünk közben talált mosóedényekkel. Nem volt nyilvánvaló számunkra - hiszen mi csempézett fürdőszobákban automata mosógépekkel voltunk elkényeztetve -, hogy micsoda hirtelen változás lehetett a Kanári-szigetek lakói számára, hogy évszázados szokásokat felváltotta a "királyi kényelem": bevezették a vizet a házakba, és mindenkinek lehetett saját "mosodája"...
Ez a változás nagy valószínűséggel azonos időszakra eshetett az automata mosógépek szigeteken történt térhódításával, hiszen hiába az automata mosógépek - az erősen szennyezett ruhák "előmosására" (vagy egyszerűen csak megszokásból) még mindig nagy becsben tartják ezeket a kézi mosásra alkalmas kis berendezéseket. Hasonlóképpen megbecsülik a múlt század végéig üzemelt "mosodáikat" is, melyekre a Kanári-szigeteken tetőt sem kellett felszerelni: mosás közben a kék ég alatt, madárcsicsergés közepette vitathatták meg életük ügyes-bajos dolgait.
La Vera és Buenavista del Norte mosodáit jelenlegi állapotukban így találja a túrázó (a fotók kattintással nagyíthatóak):
Mi lesz a sorsuk a régi "mosóteknőknek"?
(Képek forrása: pinterest.es)
Minden bizonnyal idővel feledésbe merülnek.
Esetleg néhányuk lesz majd olyan szerencsés, mint ez a két "újrahasznosított" mosó-medence, és virágoknak adhat majd otthont egy virágoskertben...
Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy a termék jelenleg is a megtalálható az építőipari termékeket forgalmazó üzletek polcain, és ha magunk kívánnánk elkészíteni, akár - ide kattintva - a gyártási folyamattal is megismerkedhetünk!
Reméljük, közös kirándulásaink során sok régi mosodát mutathatunk majd meg Nektek!