I ♥ FUERTEVENTURA
Fuerteventura különlegessége lenyűgöző!
Jellemzi valami kettősség - vagy mégsem...?
Mi először látogattunk el a szigetre, melyről már sokat olvastunk: földtörténeti múltja szerint a maga 20 millió évével a Kanári-szigetek szigeteinek legöregebbike, vulkánjait már-már "elfújta a szél", a sziget lassan-lassan eltűnik majd az óceánban...
Mi mindenképp látni szerettük volna még mielőtt (néhánymillió év múlva) eltűnne, így
2024. július 22-én ellátogattunk a Szigetre.
Egy napos kirándulásunk élménybeszámolója következik.
Az odaút
A TFN reptérről, Tenerife északi repteréről indultunk az első "hajnali" BINTER géppel, így időben, már négy óra húszkor ébresztő! Mivel otthon kávézni így sem maradt idő, a reptéren próbáltunk javítani a helyzeten. A reptéri kávét nem lenne igazságos minősíteni, de az biztos, hogy a kávé mellé rendelt péksüteményről is lemondtunk volna, ha tudjuk, hogy a BINTER járatán reggelivel is kedveskednek nekünk: kaptunk friss cukros fánkot és ásványvizet, kéztörlőt és még savanyú cukorkát is. Üdítő élmény volt ez a WizzAir járatain megszokott "Kártya vagy készpénz?" kérdéshez képest! A gyerekeknek még kifestő is jutott, színes ceruzával.
Megérkezés
A repülőnk egy percet sem késett, így hát a reptéren, Puerto del Rosario-ban, Fuerteventura fővárosában időben átvehettük a CICAR-nál előre lefoglalt JEEP
helyett
Pegueot 3008 típusú, szépségesen kék járművünket.
Az első benézett kanyar után már nem is tévedtünk el, viszont az ég elég felhősnek látszott, már majdnem előre elkezdtem szomorkodni az elkattinthatatlan azúrkék óceános fotók miatt...
Gyorsan elhessegettem a körülöttem keringő rosszkedvet!
Nem baj, hogy egész úton szinte semmi látnivaló a kietlen pusztaságban!
Attila előrelátóan elolvasott minden értékelést, amit csak a Corralejo-ban található leendő reggelizőhelyünkről írtak mások. "SZUPER LESZ!" - gondoltam; de amikor végre odaértünk, és zárva volt, az ég meg még mindig felhős, a hasam korgott, akkor már nagyon nehéz volt azt remélnem, hogy bármi is jóra fordulhat...
...és akkor megláttunk egy "szakadt" kis helyet a téren, melyről kiderült, hogy egy IGAZI olasz reggeliző, és hirtelen jóra fordult minden: elfogyaszthattam életem lefinomabb születésnapi szendvicseit! Igaz, hogy csak kettőt tudtunk lefotózni közülük: a paradicsomos-tojásos-sajtosat és a tojásos-sajtos-spenótosat. Amit nem fotóztunk le (mert megettem), azok voltak a pulykás-paradicsomos-sajtos, a tonhalas-sajtos és a füstölt lazacos-paradicsomos-mozzarellás...
A reggelihez fogyasztott kávé és friss narancslé után újfent megállapítottuk, hogy az élet szép! Elindultunk megkeresni az autónkat, hogy elinduljunk Corralejo homokdűnéinek strandjához és megállapítottuk, hogy Corralejo nagyon nyugodt kis városka, és ez nem csak az emeleti erkélyen pihenő macskán látszott.
Könnyedén elgurultunk a dűnékig - ahogyan Corralejo neve is utal rá, a fehér homok az óceáni élet maradványait idézi; korallok, csigák, kagylók egyre apróbbra őrlődött maradványait görgeti a szél fáradhatatlanul Fuerteventura belseje felé...
Itt-ott már kisütött a Nap, úgyhogy a dűnék után rövid időre megpihentünk Corralejo strandján - erre aztán egészen kisütött!
Mivel úgy éreztük, hogy "perceink meg vannak számlálva", és nagyon kíváncsiak voltunk La Olivára, rövid gyönyörködés után folytattunk utunkat Fuerteventura belseje felé. Az első megrökönyödés akkor ért bennünket, amikor egy szarvasveszélyre figyelmeztető táblát pillantottunk meg az út szélén, a kietlen pusztaság kellős közepén. Talán a Télapó szarvasaira gondoltak...?!
La Oliva felé haladva egyre kisebb esélyt láttunk arra, hogy La Oliva valami metropolisz volna... Nem is az! La Oliva tartomány székhelye, Fuerteventura volt fővárosa is La Oliva, népessége 1481 fő 2020-ban, így lemondtunk a városnézésről, és inkább továbbgurultunk a 23 km távolságra található Puerto del Rosarion keresztül kiránduló-nyaralásunk következő választott helyszínére, a Playa del Castillohoz (Caleta de Fuste).
A ragyogó napsütésben először némi ebédet vettünk magunkhoz egy előre kiválasztott vegetáriánus étteremben, ahol azért a húsevők sem halnak éhen.
A nagy melegre való tekintettel mi most húsmentes ebédet választottunk...
A fantasztikusan könnyű, színes és ízletes ebédet követően elindultunk a Playa del Castillo felé, ahol egészen hullámmentes öblöt ígértek a képek - és valóban! De mielőtt még odaértünk volna, apró csíkos farkú mókusok ellenőrizték, hogy van-e nálunk mogyoró...
Fuerteventurán - mint Tenerife déli részén - csak ott vannak pálmafák, ahol az öntözésről is gondoskodtak, leginkább a strandok környékén található szállodák mellett, itt láttunk madarakat is.
A strand valóban hullámvédett, és gyönyörű azurkék!
A kellemesen eltöltött délutánt és napot, valamint egy kis kikötői shoppingolást követően irány a reptér! A gépünk késett kb. egy órát, így - a BINTER járatán kapott magvas kekszet majszolva - még elcsíptük leszálláskor a Teide mögé bújó Napot...
Hogy Fuerteventura szerethető-e vagy sem a maga kopárságával és különlegességével, azt mindenkinek érdemes magának eldöntenie.
Mi mindenesetre már megvettük a következő egy napos kirándulásunkra a repülőjegyeket...