Egy sziget az óceán "közepén"...

Voltál már úgy, hogy annyira eleged lett a körülötted lévő világból, hogy legszívesebben elköltöztél volna egy lakatlan szigetre? Ahol mindig meleg van és süt a Nap, ahol kókuszdió érik a pálmafákon és még a banán is rengeteg...?

Attilának és nekem első kedvenc könyvünk volt Fehér Klára: Lesz nekem egy szigetem című mesekönyve (bizony elhoztuk magunkkal!), még elemlámpával a takaró alatt is olvastuk lefekvés előtt, és álmainkat dédelgetve aludtunk el. Természetesen a mókuskerék zajára (és leginkább az ébresztőórára) mindig felriad az ember az álmaiból, de álmainkat nem engedtük el soha. 
Természetesen tudjuk már, hogy földi halandó számára egy "lakatlan sziget" álma nem csak, hogy elérhetetlen, de nem is annyira praktikus, hiszen milyen jó egy barraquito-t inni barátainkkal a parti cukrászdában egy finom süti mellett! Milyen jó, hogy jönnek-mennek a repülők, és Ti is jöttök-mentek velük! Milyen jó, hogy itt hagyjátok nekünk, velünk szívetek egy darabját, és magatokkal viszitek a miénket! Milyen jó, hogy hiányoztok, amikor nem vagytok itt, és milyen jó, amikor ismét visszatértek!  
Ezen a fotón a Casa Azul tetőteraszán egy kis saját készítésű kiflit láthattok: 

És ezen a fotón pedig egy szépséges bögre-párt, amit Ági készíttetett nekünk nagy titokban, mert látta az aznap (2020. április 19-én) készült képeket, és ezek a bögrék aztán átrepültek az óceán felett, hogy idén birtokba vett Orchidea Apartmanunk konyhájában emlékeztessen mindannyiunkat arra a láthatatlan erőre, ami -  hitünk szerint - a világot mozgatja: a szeretetre - és annak áramlására: 

Mert van-e ennél nagyobb csoda a világon? Amikor figyelünk egymásra, figyelmünket ajándékozzuk szeretteinknek, barátainknak; olvasóinknak (mint például Fehér Klára álmot-adó mesekönyve...), követőinknek, vendégeinknek - és bizony visszakapjuk kamatostul, hiszen a szeretet bizonyítottan körbejár, áramlik, energiát ad, megnyugvást és erőt az előttünk álló kihívásokhoz, feladatokhoz.
Soha nem fogjuk elfelejteni, hogy a bögrén látható kiflik milyen körülmények között készültek: bizony figyelmesen meg kell nézni a fotót, hogy azokon a kifliken látható apró, barna "pöttyök" a nem teljesen feloldódott "por-élesztő" nyomai, hiszen a COVID miatti lezárások idején készült kiflihez nem kaptunk IGAZI élesztőt... 
Mindig emlékezni fogunk a Tőletek áramló szeretetre, amikor hozzánk utazni a repülőterek lezárásai miatt nem lehetett, sőt: mi sem hagyhattuk el a házunkat hónapokig. 
De a Nap sütött, a felhők gyönyörűek voltak az Atlanti-óceán felett, és porélesztő még volt itthon, a kiflik elkészültek, elkészült ez a fénykép is, és lassan-lassan a COVID (mint minden más ebben az életben) "elmúlt", mintha sosem lett volna (vagy itt maradt velünk, de ez már egy másik történet lenne), és a repülők újra elindultak, azóta is hoznak-visznek Benneteket, és Blanka is járt már azóta nálunk, gyönyörűen rajzol, és lerajzolta a Szigetet: 

...és mi már réges-rég meg vagyunk győződve arról, hogy bizony mindenkinek az életében valóra válhat a "Lesz nekem egy szigetem" - mert ez a "sziget" maga a SZERETET. ♥