Új otthonunk -ingatlanválasztási kalandtúra Tenerife-n
Otthont-kereső személyes kiutazásunkat megelőzően egy évig böngésztük az ingatlanirodák kínálatait, a kint élők blogjait, tagjai voltunk (vagyunk) facebook-csoportoknak, igyekeztünk felkészülni a Nagy Döntésre, így második kalandtúránkat követően már elmondhattuk, hogy
túl vagyunk az ingatlanvásárlási procedúrán...
Nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttünk.
Az első és legfontosabb, hogy egy hetes, második kint-tartózkodásunk alatt - szoros időbeosztással, ingatlanirodák munkatársaival történt hosszas előzetes egyeztetések után - megnéztük az interneten korábban már kiválasztott ingatlanokat, és rá kellett döbbennünk, hogy messze nem az semmi, aminek látszik.
Az internetes hirdetésekben megjelenő, előnyösen fotózott, csinos szobák házzá rendezett összessége a valóságban csőszerű-ablaktalan, sötét, dohos, penészes, beázik - vagy erősen felújításra szorul, ami nagyobb beruházást jelenthet, mint a vásárláskor kifizetett bekerülési költség.
Vagy egyáltalán nincs kilátás, vagy ha mégis van, órákon át dobol valaki esténként a szomszédban (visszamentünk este kicsit sétálni, onnan tudjuk) - vagy annyira szűk és/vagy meredek az út-utca, hogy autóval a ház szinte meg sem közelíthető.
Egy partra vezető - kétirányú forgalom számára alkalmas - autó-utacska
Az is nagyon fontos, hogy a választott ingatlant nem szabad megvásárolni (sem foglalót fizetni érte, sem ajánlatot tenni rá) földhivatali ellenőrzés nélkül!
Los Silos
Láttunk egy hibátlan, de alkalmatlan lakást is Los-Silosban. Tanulságos volt: szinte teljesen üres az egész társasház, mert a lakásokat eladni - így kiadni - sem tudták. Gyönyörű helyen van, néhány méterre az óceánparttól, de egyáltalán nincs kilátás (csak házfalra vagy aknányi-szűk belső "udvarra"), a lift nem működik, mert nincs lakóközösség, aki fizetné a közös költséget... sok ilyen van Tenerife-n.
"Gyönyörű helyen van, néhány méterre - ettől - az óceánparttól"
Az építőipari vállalkozások néhol túllőtték magukat: túlépítkeztek - félbemaradt társasházak maradtak utánuk; vagy befejezettek, de szinte teljesen üresek.
Alapos felkészülést követően, precízen betáblázott napirend mellett napi tíz órányi ingatlan-megtekintés után, két munkanappal hazautazásunk előtt még mindig nem találtunk egyetlen olyan ingatlant sem, melyet otthonunkként el tudtunk volna képzelni.
Úgy éreztünk, hogy - kimerültség tekintetében - mind fizikailag, mind mentálisan elértük a határainkat...
A Teide
De meg lehet ám találni a tutit! Nekünk is sikerült...
Óriási szerencsénk volt, hogy - végső elkeseredésünkben - végül (utolsóként) megnéztünk egy olyan házat is, aminek annyira becsapós volt a hirdetése, hogy sem a körpanorámás óceáni kilátást, sem a Teide-re nyíló panorámát nem tartották fontosnak megemlíteni...!
A kilátás az óceánra házunk tetőteraszáról
Ingatlanvásárlási kalandtúránk legfontosabb tapasztalta: bár nagyon hasznos volt időben felvenni a kapcsolatot a megfelelő ingatlanirodák munkatársaival, de mivel - természetszerűen - számukra az eladók és a saját érdekeik képviselete az elsődleges,
a vásárló szempontjai mindig csak másodlagosak maradnak...
Rengeteg időt, pénzt és energiát veszítettünk (bár rengeteg tapasztalatot nyertünk), miközben olyan ingatlanokat tekintettünk meg, melyeket - az ingatlanirodákkal korábban részletesen egyeztetett paraméterek szerint - eszünk ágában sem lett volna megvásárolni. Nem szabad elfelejteni, hogy az ingatlanirodák munkatársai olyan profi eladók (kereskedők), akik - ha nem vigyázunk - olyasmit is képesek eladni nekünk, amit nem is akarunk megvásárolni!
Hihetetlen emocionális érzékenységgel tapintanak rá az óvatlan vásárló-jelölt romantikus elképzeléseire, miközben elterelődik a figyelem a racionalitásról.
Az is szembetűnő, hogy a szigeten nagyon sok ingatlaniroda működik, és ki-ki a maga portékáját szeretné értékesíteni. Ha a vásárlási szándékkal érkező külföldi kapcsolatba kerül egy ingatlanirodával, a továbbiakban nagyon nehezen fér hozzá a többi ingatlaniroda által kínált ingatlanhoz. Annak ellenére, hogy több ingatlanirodát is megkerestünk, volt olyan lakás, amit meg sem nézhettünk amiatt, hogy a lakást hirdető aprócska ingatlaniroda elzárkózott a megtekintés lehetőségétől - az ingatlanközvetítő nem kívánt osztozni az általunk felkért irodával a "sikerdíjon".
Azt, hogy NEKÜNK mi a legjobb, csak mi dönthetjük el...
Arra is hamar rájöttünk, hogy segítség nélkül elvesznénk a "Kanári-jog" és -ingatlanjog útvesztőjében.
Rendőrség, NIE szám ügyintézés - csak spanyolul beszélnek, gondoskodj tolmácsról!
Tolmács nélkül még a NIE-számot sem tudtuk volna elintézni, lévén, hogy egyelőre igen csekély spanyol-nyelvtudásunk van, anélkül pedig neki sem szabad állni az ingatlan-vásárlásnak. Ezért aztán ügyvédi segítséget kértünk, és hazautazásunkat megelőző munkanapon - közjegyző előtt - megbíztunk egy angolul is beszélő, spanyol anyanyelvű, helyismerettel és megfelelő kapcsolatokkal rendelkező ügyvédet kiválasztott házunk, új otthonunk megvásárlásának lebonyolításával.
Ez magában foglalja a földhivatali eljárások (ellenőrzés, bejegyzés) és a közművek átírásának procedúráit, ő írja alá helyettünk a közjegyző előtt az adásvételi szerződést, miután ellenőrizte a választott ingatlan tehermentességét és a "jogilag-tisztaságát", segít az autónk honosításában és az új otthonunkba történő bejelentkezésben, még a megfelelő bankszámla-nyitásban (mert abból is kétféle van) és a rezidens-státuszhoz szükséges ügyintézésben is. Amíg nem rendelkezünk spanyol bankszámlával, az ő bankszámlájára utalhattuk az ingatlanvásárláshoz szükséges összeget. Mindezeket olyan mértékű díjazásért vállalta, amelynél sokkal többe került volna nekünk, ha - főszezonban - kiutaztunk volna, és segítség nélkül bolyonganánk (folyton eltévedve) a spanyol jog és kanári-szokásjog útvesztőiben...
Jó munka után édes a pihenés!
Ez után a nagyon intenzív, fárasztó hét után végre szakíthattunk időt pihenésre is... :)
Az óceánpart Garachico közelében
Kedvenc sütink, a milojas de crema, Garachico-ban
Visszamentünk Los Silosba, mert annyira hívogatóan gyönyörű...
