Az ezerarcú Tenerife
2019. január 18-28.
Nem egyszerű turistaként indultunk útnak - arra a kérdésünkre kerestük a választ (magunkban), hogy kissé megkésett nászutunk során a Tenerife-n tapasztalt benyomásaink alátámasztják-e majd azt a mesebelinek érzett álmunkat, hogy ott boldogan éljünk, míg meg nem halunk...?!
Megtalálhatjuk-e Tenerife-n azt a helyet, ami minket marasztalón megszólít? Ami nagyobb szabadságot, biztonságot és több energiát ad majd, mint az a hely, ahol most élünk? Mennyire romantikus álmodozás...? Idegenek leszünk-e..., és idegennek érezzük-e ott magunkat? Sokat olvastunk kiutazásunk előtt a szigetről a már ott élők írásaiból, de azt, hogy NEKÜNK mi a legjobb, azt csak mi magunk dönthetjük el...
A repülőút nem volt annyira fárasztó, mint amennyire hosszú. Fél óra késéssel indultunk, és tíz perccel korábban érkeztünk Tenerife-re. Míg Attila már nem először járt ott, számomra ez volt az első találkozás...
Minden gördülékenyen ment: a feladott csomagokat hiánytalanul megkaptuk, a bérelt autót is - rövid várakozást követően - üres tankkal, persze nem azt amit korábban a neten kiválasztottunk, hanem egy kicsit nagyobbat (Fiat 500 helyett Opel Mokka). Ezen nem szabad megütközni, a spanyolok sok mindenben elég lazák... Januárban virágillat! Benzinkút, tankolás (az üzemanyag ára 90 cent alatt volt valamivel) - és valami belém szorult boldog visongás, hiszen Attila nehezményezte volna, ha hangosan teszem...
Autóval ismerkedés és tankolás után az úticélt, Candelaria-n foglalt szállásunkat bepötyögtük a GPS-be, következő feladat a szállás elfoglalása: precíz, tiszta, kedves otthon - bár a GPS nem találta meg (az utca megvolt, viszont a házszám már nem szerepelt a GPS-ben), végül érzésből és hittel, úttalan utakon végül megtaláltuk.
Körülnéztünk, kipakoltunk, aztán irány a LIDL, útközben, nem messze a szállásunktól felfedeztünk egyet. Kellemes meglepetés volt az üzlet kínálata: a vegetáriánus ízlést és elvárásokat is abszolút kielégítő választékot találtunk, és nagyon kellemes árakkal szembesültünk. Konkrétan egy csomó minden kevesebbe kerül, mint itthon. Mondjuk már az üzemanyag-ár is kellemes meglepetés volt a tankolásnál, hogy egy liter benzin 0,879 euróba került...
A közlekedés elvileg nem okoz gondot, de az autópályán pl. békésen sétált egymás mellett egy kakas és egy tyúkocska :), simán megelőznek a teherautók, a körforgalomban haladónak, aki onnan ki szeretne hajtani, van egy felfestett elsőbbségadás kötelező táblája (ott nem MINDIG a körforgalomban haladónak, hanem néha a körforgalomba érkezőnek van elsőbbsége, kétsávos körforgalomnál ez eléggé szokatlan volt). Úgy általában a hajtűfordulás jellemző, és az utak gyakran számunkra szokatlanul szűkek és meredekek... szóval "megmondom az őszintét": amennyivel olcsóbb volt a benzin, kb. annyival többet költöttünk rá amiatt, mert simán be lehet nézni az autópálya kihajtókat, a körforgalomból kihajtókat..., és ilyenkor 500 m - párezer m közötti távolságot kell megtenni oda-vissza feleslegesen, míg a menetirányt végül korrigálni tudjuk.
Bevásárlás után - ivóvizet vettünk, 8 literes flakonban, bár később felfedeztük, hogy a szállásunkon mosogató alá beépített, külön csak ivóvíz céljára rendszeresített apró külön csappal ellátott víztisztító berendezés is van, tehát a víz elvileg itt iható - a szigeten a csapvizet nem mindenütt ajánlják fogyasztásra. Fürdés, alvás: a matrac nagyon kemény, de nekem épp így volt jó!
Utazásunk célja, hogy megtaláljuk azt a helyet, ahol a "legjobb lenni". Nem titkolt álmunk, hogy majd itt szeretnénk élni - másnaptól tehát nekiláttunk felfedezni a szigetet: minderre tíz nap állt rendelkezésünkre. Intenzív napok következtek, s mi közben rájöttünk, hogy a szigetet tíz év alatt sem tudjuk felfedezni... Túránk főbb állomásait leginkább az határozta meg, hogy a megelőző néhány hónapban az internetes ingatlanhirdetések közt merre láttunk elfogadhatónak tűnő otthonnak-valót.
2019. január: 15-21 fok között volt a hőmérséklet, itt-ott esett, finoman, permetszerűen szórva a szélvédőre a cseppeket, mint valami természetes párakapu... Másutt eközben - néhány kilométert haladva az autópályán - ragyogó napsütés volt.
El Sauzal: nagyon csendes kis városrészt néztünk meg, sétáltunk, fényképeztünk. Kellemes volt és nagyon csendes, csupa-zöld...
Aztán Garachico felé vettük az irányt. Attól a városkától többet vártam, nem tudom, talán a nagy szél miatt és a sok turista miatt (akkor még) nem ragadott meg. Szép, de nem bűvölt el... majd még próbálkozunk. Pedig ott ittam életem első Kanári-kávéját, a Barraquito-t..., isteni finom volt!
Két barraquito és egy milojas de crema
Buenavista del Norte: teljes zsibbadás. A kisváros hangulata, az épületek, az emberek, a tengerparton a strand, mellette golfpálya..., a vulkanikus hegyekből áradó melegség és pozitív energia... zsibbasztóan kellemes, mosolygós érzés volt ott lenni! Megnéztünk néhány eladó házat (egyelőre kívülről), és eldöntöttük, hogy visszamegyünk még.
Szemben az óceánnal, egy sportközpont melletti gyaloglógép
Szállásunk Candelaria-ban volt, innen első nap észak felé, a főváros irányába indultunk, ahol mindig hűvösebb, esősebb az időjárás - így másnap délnek vettük az irányt. Fasnia - álmos hangulatú kis "város", de - ahogy a képeken is látszik - az idő nagyon kellemes volt...
Los Rocques - januárban! :)
Los Cristianosig mentünk - de mivel azt a helyet próbáltuk megtalálni, ahol magunkat életvitelszerűen a legjobban éreznénk, így onnan gyorsan vissza is fordultunk, hiszen délebbre haladva egyre kevesebb volt a zöld növényzet, és a turisták számára épített "lakóparkok" szimmetriája és direktsége számunkra lehangoló volt. A történelmi gyökerekkel rendelkező kisvárosok élhetőbbnek tűntek, mint a valamiért kiüresedettnek látszó, mesterséges turista-paradicsomok... Megbeszéltük, hogy a strandra azért majd néha ellátogatunk, hiszen a szigetnek ezen a déli csücskén szinte mindig napsütés és jó meleg van!
Los Cristianos - januárban :)
A következő napok kizárólag az ismerkedésről szóltak: sok-sok helyre ellátogattunk, hogy benyomásainkat érzékelve dönteni tudjunk majd arról, hol szeretnénk élni életünk második felében:
Bejártuk Candelariát: meglátogattuk a guancha-vezérek szobrait, megnéztük a Candelaria történelmi múltját, korabeli életét megörökítő elképesztően aprólékos munkával elkészített makettet;
sétáltunk Güimar-ban, a Güimari piramisoknál...;
Ellátogattunk San Cristóbal La Laguna-ba, ahol kivételesen szép, napsütéses idő volt (ott állítólag nagyon gyakran esik, és az átlagosnál mindig hűvösebb van)...
Nagyot sétáltunk Buenavista del Norte-n, a parton, a golfpálya mellett...
Megnéztük La Orotava legendás balkonjait:
A fehér sávban három sorba rendezett pajzscsiga-házak díszítik a kápolnát, fehérre festve
Gyönyörködtünk a Tacoronte irányából is csodálatos Teide-ben;
A Teide Tacoronte irányából, felhőkoszorúban
...és valamiért (akkor) be sem tettük a lábunkat Icod de Los Vinosba, az Ezeréves Sárkányfa városába, ahol néhány hónap múlva az új otthonunkat végül megtaláltuk - de ez már egy másik történet.
