Az első hónap margójára
Jócskán eltelt már az első itt-töltött hónap..., és mivel most éppen esett nálunk egész délelőtt, így alkalmasnak látszottak a körülmények egy kis visszatekintésre.
A muskátlink, esőben - lassan megerősödik
Nagyon szép itt.
Minden érzékszervünket gyönyörködtetően szép - most éppen valaki odakint fütty-nyelvvel kommunikál... Ez az első hónap (is) az ismerkedéssel telt, leginkább - így a továbbiakban fotóinkkal teletűzdelt összefoglalóval osztjuk meg tapasztalatainkat, érzéseinket, örömeinket és kudarcainkat (mert vannak-voltak azok is), pl. majdnem megtaláltunk és megmentettünk egy kiskutyát, de aztán kiderült, hogy nem is veszett el...
Szerelmesek vagyunk a szigetbe, minden arcába, minden apró részletébe...
Ez a "szerelem első látásra" lett mindennek az alapja.
Ezért aztán nem is tudunk a sziget csodáihoz közeledni másként, csak gyengéd tisztelettel..., hiszen tisztában vagyunk azzal is, hogy hosszú évekre lesz szükségünk a beilleszkedéshez. Nem is sietünk semmivel - nem is lehet Spanyolországban sietni! Nem engedik a körülmények. Nyáron amúgy is mindenki szabadságon van - pl. a kivitelező is, aki vállalta, hogy elkészíti házunk alsó szintjén azt a kis apartmant, mely idegenforgalmi vállalkozásunk alapjául szolgál majd.
A "rezidens-státusz" (letelepedési engedély) folyamata is lelassult, hiszen a Brexit miatt megnövekedett az angol illetőségű kérelmek száma, így a rendőrségre időpontot is csak szeptember 1. napjára kaptunk. Nem baj, van dolgunk így is elég... pl. nyelvet tanulni, terveket szőni, ismerkedni... és rengeteget kell fotóznunk.
Tenerife legtiszteletreméltóbb alakja, a mindenek fölé magasodó Teide atyánk (így nevezik az itt élők szeretett vulkánjukat) szinte folyamatosan témát ad a fotós-ambíciókkal és okostelefonnal is megáldott "gyermekeinek" - már amikor nem bújik el a felhők mögé annyira, mintha soha itt sem lett volna.
Szeretik és tisztelik a helyiek annak ellenére is, hogy egy aktív (szerencsére szunnyadó) vulkánról van szó, mely 1706-os kitörésekor, május 5-én megsemmisítő csapást mért az akkori Európa és az Újvilág (Amerika) közötti legnagyobb tengeri-kereskedelmi központjára, Garachico-ra...
Az ismertető-emléktábla a megsemmisült kikötővel szemben
Ahogyan a Teide-nek sincs két egyforma arca, úgy a szigeten sétálva sem találkozunk kétszer ugyanazzal a "képpel". Megunhatatlan. Hangulatunktól és érzékenységünktől is függ, mennyi impulzust vagyunk képesek befogadni...
Mivel telt hát a fotózáson kívül ez az első hónap...? Fotókkal illusztrálva a következőkkel:
Ismerkedtünk a helyiek életstílusával
és életszeretetével
Az autókonvoj első tagjaként - képen látható - verőfényes délelőtt dudálva vonuló autó jobb első ablakából kilógó... khm. és himbálódzó leánybúcsú-dekoráció is élénken bizonyítja, hogy az életvidámság egyrészt generációról generációra öröklődik errefelé :), másrészt vidám mosolyt csal a járókelők arcára is...
Egy óceánra nyíló szűk kis utca, és egy Hölgy, kalapban.
Itt gyakran találkozunk ilyesmivel..., hogy a hölgyek 80-90 éves korukban is életvidámak: csinosak, élénk rúzst (és természetesen azzal harmonizáló körömlakkot) használnak, kalapot és csinos kézitáskát viselnek, és egyedül is megjelennek a sétálóutcákon. Nem szigetelődnek el a fiataloktól, hozzánk is odalépett egy néni, és sokat mesélt magáról és a fiáról :)
Az életszeretetről... el kell még mondani, hogy a Kanári-szigeteken igen fiatal korban megkezdik az életörömre, életvidámságra való "nevelést", elsősorban példamutató magatartással, másodsorban a lehetőségek megteremtésével. Példamutató magatartás pl., hogy az apukák este kint fociznak a fiaikkal a megüresedő utcákon és parkolókban, és nem ritka, hogy a gyerekek az éjszakába nyúló vidám vacsorákon is jelen vannak.
Az iskolákban játékos formában, de gyakorlatiasan (pl. növénytermesztéssel és állattartással) tanulják a gyerekek a "természettant" (ilyenkor nyáron a tyúkocskák az egész iskolaudvart birtokba vehetik).
Az iskolák óriási tornatermekkel, a települések általában saját fenntartású uszodával rendelkeznek, ilyenkor nyáron a napközisek szinte minden nap strandolnak...
A játszótereken nem ritka a mászófal (a képen San Cristóbal de La Laguna egyik játszóterének "mászó-oszlopa"), de sziklába épített mászófal található pl. San Marcos strandja felett is.
A játszóterek, közösségi terek tiszták, rendezettek, ápoltak, igényesek; örömmel időzik ott turista és helyi lakos egyaránt.
Megteremtjük saját botanikus kertünk
és konyhakertünk alapjait
Folyton elmaradásban vagyunk - vagy a cserepek száma nem elegendő, vagy a virágföldé: rohamosan növekvő mini-konyhakertünk palántái és fűszerei (paradicsom, paprika, brokkoli, saláta, petrezselyem, bazsalikom, kakukkfű, oregano) mellé becsúszott négy szál répa is - mire kiderült, hogy a "zanahoria" nem petrezselyem, addigra volt már négy szál sárgarépánk...
Errefelé nemigen árulnak leander-tápot... errefelé a leander olyan színekben is pompázik, amit még sosem láttunk ezelőtt.
Az útszéli leanderbokrok tövéről csípett hajtásoktól nagyszerű eredményeket várunk..., jelenleg vízben állnak, míg mi reménykedve várjuk az első gyökér-kezdemények megjelenését.
Icod de los Vinos párás és az itt megszokottnál nedvesebb éghajlata lehetővé teszi a harsogó zöldben pompázó növények burjánzását
(ittlétünk alatt most esett másodszor az eső...)
Minden lehetőséget megragadtunk
kirándulásra, felfedezésre és fotózásra
Megkerestük pl. a Cueva del Viento (a világhírű lávacső) kiindulási pontját Icod de los Vinosban, kifejezetten hegymenet volt!
Leendő vállalkozásunk alapja a házunkban kialakítandó apartman, ugyanakkor törekedni szeretnénk a minél részletesebb, alaposabb helyismeretre is.
A sziget azon - északi - részén, ahol élni van szerencsénk, rengeteg a látnivaló a gyönyörű strandokon, óceánparton kívül is. Szeretnénk pontos képet adni az idelátogató vendégeknek arról, mit érdemes, mit lehet megtekinteni, hogy az adott lehetőségek közül eldönthessék, milyen programot választanak.
A jó túracipő követelmény!
A képen egy botanikus kert látható La Orotava városában. Óriási vigasz számunkra, hogy - Tatáról, a vizek gyönyörű városából elköltözvén - ennyi szemet és szívet gyönyörködtető szépség közt sétálhatunk..., mint pl. La Orotava utcái és kertjei, San Cristóbal de La Laguna városkája és az onnan könnyen megközelíthető babérerdő.
A sziget telis-tele van túraútvonalakkal, nem alábecsülendő az 1,1 km-es útvonal sem, ha hegymenet!
...és mi minden történt még
az elmúlt hónapban?
Majdnem megmentettünk egy kiskutyát - csak aztán kiderült, hogy nem is volt elveszve... Szegényke teljesen egyedül rótta az útszéli pálmafák tövében elveszettségre utaló köreit, mire mi (Gergő fiammal) gyorsan lefotóztuk a nyakában lévő bilétát, hogy felhívjuk az azon szereplő telefonszámot... Hamar rájöttünk, hogy nem beszélünk spanyolul, úgyhogy szaladtunk Attilához a talált kiskutyával és a telefonszámmal, de mire odaértünk, utolért bennünket a kutyus gazdája - elmondta, hogy a kutyus az övé, és ők ebédeltek éppen egy kis vendéglőben, míg a kutyus szabadon szaladgált.
Majdnem hőstettet vittünk véghez... de azért kedvesen mosolygott a gazdi így is, hiszen visszaszerezte végül tőlünk a kiskutyáját... :) - igaz, ehhez futnia kellett néhány métert és félbe kellett szakítania az ebédelést is.
Előkerült a kerékpár (egyelőre csak a férfi-változat..., a női-változat gazdája még meg van rettenve a szűk utcáktól, emelkedőktől és lejtőktől...)
Fiaink visszautaztak Magyarországra... nagyon hiányzik a Család és a Barátok, de - lehetőségeinkhez képest - igyekszünk mindenkivel tartani a kapcsolatot a XXI. század által biztosított információs csatornákon... és miközben örülünk annak az együtt töltött néhány szép napnak és pillanatnak, melyekről annyi sok közös fotó készült, szervezzük-tervezzük a következő találkozásokat!
Attila jó alaposan szemrevételezte a Puerto de la Cruz-t korábban védő ágyúkat:
Megkóstoltuk a Kanári-szigetek, Tenerife híres banánborát, amit egyszer legalább minden idelátogatónak meg kell kóstolnia:
...és kudarcaink?
Azon kívül, hogy nem sikerült megmenteni az el sem veszett kutyust, és véletlenül répa-palántácskát vásároltunk a petrezselyem helyett...; nem találunk IGAZI tejfölt! Létezik a Magyarországon is ismert tejfölhöz hasonló készítmény 25-30 %-os zsírtartalommal és 6-8 euró közötti kilónkénti áron..., mely tény igazán megnehezíti a hagyományosan otthoni ízek asztalunkra-varázslását (mint pl. krumplifőzelék). Hiányzik a túró is egészen, egyetlen elérhető "alternatívája" a ricotta...
Szerencsére kudarcaink (és örömeink, minthogy pl. bekötötték már a házba az internetet, és így egyszerűbben tudom ide feltölteni a kirándulásainkon készült gyönyörű képeket) feldolgozásában Mázli cica személyében - aki végtelen hosszan tud hallgatni bennünket anélkül, hogy egy szót is szólna - abszolút kompetens pszichológus áll a nap 24 órájában rendelkezésünkre... kivéve, amikor alszik.
És mennyi minden kimaradt ebből a bejegyzésből.... mert közben az eső is elállt, délután lett, és még vagy száz gyönyörű fotót fel tudnék tölteni... de ez lesz ma az utolsó:
