...de szerencsejátékozni nem! Amikor Bence és Ildikó két héttel ezelőtt felszálltak a repülőre, megfogadtuk, hogy csak és kizárólag a vásárlásainkkor visszakapott húszcentesekkel fogunk szerencsét próbálni - hát azóta egyetlen húszcentest sem kaptunk vissza! Így hát...

Az elmúlt két napban

elmerültünk kicsit az óceánban - játszottunk vele, és az óceán is játszott velünk. 
Két öblöt szerettünk volna felderíteni, így tegnap Garachico-ban, ma pedig Buenavista del Norte-n mártóztunk meg az óceán vizében, és kukkantottunk be a hullámok alá... óriási élmény volt! De engedjétek meg, hogy egy fájdalmasan gyönyörű emlékmű bemutatásával kezdjem...

Garachico egyik emlékműve, mely mellett ha elmegyek, összeszorul a torkom és könny tolul a szemembe: "A kanári kivándorló emlékműve".  Ez az emlékmű a Tenerife-n élő szobrász és költő, Fernando García Ramos műve. 

Garachico városának kijáratánál, egy hatalmas hegy felett, a hatalmas Atlanti-óceán felett sok éve áll egy emlékmű... a kivándorlás érzésének szimbólumaként. A két méter magas kőtalapzaton egy bronzból készült, két méter magas alak - egy férfi - a horizontra néz, mintha átugrani készülne az óceánt egy jobb jövő reményében. Egy bőrönd van a kezében, melyhez több bőrönd kapcsolódik, mintegy sorozatban leválva arról a bőröndről, melyet a kivándorló magával visz, hiszen minden itt marad: a család, a ház, az emlékek, örömök és bánatok...
...elmegy, de a szíve nélkül... mert a szíve itt marad, a Kanári-szigeteken.

Tegnapi víz alatti kutakodásunkat éppen a szobor melletti kis öbölben kezdtük el, ahol - hála a gyenge hullámzásnak - a víz nem kavarta fel a homokot, így tudtunk néhány képet is készíteni. Az biztos, hogy ezek a víz alatt készült képek nem tudják visszaadni azt a színes valóságot, melyet a sznorizó saját szemével láthat... 

Ma Buenavista del Norte-n látogattunk meg egy eldugott kis öblöt, ahol sajnos erősebb volt a hullámzás, így ott kevesebb jó fotót tudtunk készíteni a víz alatt... de legalább ugyanannyi készült a víz felett! Sajnos a gyíkok a kövek között túl gyorsak voltak ahhoz, hogy megörökíthessük, ahogyan a fagyasztott vizes-flakonunkról "szürcsölték" a lecsapódó pára cseppjeit... de az óceán felől a partig úszó két szál rózsa (!) hagyta magát lefotózni. 

A jövő héten tovább folytatjuk a sznorizásra alkalmas helyek felkutatását! 

Az eddigi hadizsákmány: