Márai Sándor gondolataira fűzöm gondolataimat Bálint/Valentin másnapján. Minden nap, amikor Facebook oldalunkon fotókat posztolunk, eszembe jut, hogy a fotókon megörökített szépségek talán a legcsalogatóbb üzenetek innen, Tenerife-ről. Gyönyörű helyen élünk, ahol a szépségeket nem kell nagyítóval keresnünk. Amikor két évvel ezelőtt, januárban életemben először jártam Tenerife-n, fotók és élménybeszámolók alapján már azelőtt is sejtettem, hogy csuda hely lehet, mielőtt a repülőgépünk landolt volna a Tenerife Sur reptéren - de akkor még nem ismertem a szigetet... 

Ezen a 2019. február 14-én készült fotón piros kabátban állok a Duna partján, a Neszmélyi Hajóskanzenben. Látszik-e a képen, hogy jártányi erőm nem volt, és lázas is voltam...?
Nem... a fényképen csak egy szőke nő látszik vízparton, piros kabátban, egy izé előtt... (aminek neve és száma is van, meg ajtaja, és lesőkéi - ezekről Attila jelen írásom lektorálása közben nevetve azt mondta: kémlelőnyílások).

"Az igazra alszunk egyet." 

Ez a Duna-parti fotó azután készült, miután eltöltöttünk Tenerife-n tíz gyönyörű napot - már akkor is rengeteget fényképeztünk, hogy emlékeinket megörökítsük. Ti már tudjátok, hogy mi akkor felderíteni érkeztünk: igaz-e, hogy Tenerife ennyire szép? ...és ha szép, igaz-e...? Igaz-e, hogy élhető is lehet számunkra? Igazak-e vágyaink, álmaink...? 

Olyannyira igaz volt, hogy miután visszaérkeztünk Magyarországra, egészen addig voltam beteg, lázas, míg meg nem hirdettük tatai házunkat. Mert a szerelem ilyen... lázas.
Mi tett itt bennünket - nem csak engem, Attilát is - szerelmessé? Az ÉLET. Az élettel teli színek. Az élettel teli színek használatának bátorsága az öltözködésben... A különbözőségek természetessége. A színes, összenőtt házak látványa a hegyoldalakon. A végtelen óceán végtelensége. Az itt élő emberek barátságos mosolya. Az egymásra figyelés. Az itt tapasztalható türelem. A humor - mert bizony a humor átszivárog mindenen, még egy "vigyázz, a kutya harap" táblát is lehet vidámra készíteni!

A januári madárcsicsergés, szitakötő-röptű és lepkeszárnyú virágillat... 

"Lelkünknek elég a kép."  

Valentin-napi koccintásunk fotóján például jól látható, hogy az egyik pezsgőspohárba én töltöttem a pezsgőt (a bal oldali, Attila kezében, amelyiknek kifutott a habja, és tetszetős, apró cseppeket hagyott maga után a pezsgés a pohár belsejében), a másikba - már szakszerűen - Attila töltött: az a pohár a kezemben egészen a pezsgőtől a pohár szájáig teljesen tiszta. A két pohár így talán nem tökéletes és nem is egyforma - de ha ránézek erre a fotóra, mindig emlékezni fogok a szökésben lévő pezsgő-habra... akkor ér egy kép sokat, ha van benne (igazság-) tartalom!

"A testnek keret is kell." 

Nem szeretnék vitatkozni ezen a gondolaton is, de azt hiszem, a testnek mindig más kell. A kereteket meg úgyis folyton kinőjük...
Ezért is csábítunk Benneteket hozzánk nyaralni.
Mert a testnek pihenés kell. Újdonság kell. Új ízek, színek, illatok kellenek. Új kalandok, ismerősök... új emlékek. Béke. Napsütés. Óceán. Szél. Pálmafák. Felhők az égen. A delfinek a vízben. A bor "vulkános" íze. Egy összemosolygás. 
Sok-sok gyönyörű, igaz szépség... ♥

(Kettőnk érzéseit lejegyezte: Terjéki Anna)