A Chinyero nyomában
A Teide
utoljára 1909-ben tört ki, a Santiago ormon elhelyezkedő El Chinyero kürtőn keresztül
Mivel lakóhelyünktől, Icod de los Vinostól igazán nincs messze a Chinyero lávafolyása, különösebb készülődés nélkül nekivághattunk a kalandnak.
A déli reptértől a Casa Azulhoz vezető út során több helyen is megfigyelhetjük az idén 111 éves lávafolyás nyomait. Tenerife történelmének talán legszelídebb vulkánkitörése volt 1909. november 18-án..., bár a történetírók szerint Tenerife-n a vulkánkitörések egyike sem követelt emberéletet.
A mai nap kiválóan alkalmasnak tűnt a kirándulásra: nem volt sem hideg, sem meleg, felhők nem voltak az égen, de a calima okozta por miatt tűző napsütésben sem volt részünk: 20 fok körül maradt a hőmérséklet.
Az autót a La Montañeta fenyőinek árnyékában hagytuk, és az út mentén gyalog indultunk neki a kalandnak.
"Járt utat a járatlanért el ne hagyd!"
-na, ez az a jó tanács, amit mi igen ritkán tartunk be ;)
Nem a turista-útvonalak közül választottuk hát: egyszerűen begyalogoltunk a kövek közé, amit végül több okból sem javaslunk senkinek: a lávafolyás kövei igen lazán kapcsolódnak egymáshoz, gyakran leginkább sehogy. A cipő könnyen beszorulhat a kövek közé... de azt gondolom, soha nem találtunk volna ilyesmit, ha turista-úton közlekedünk:
...ezek biza' ott voltak a kövek tetején...!
A négy kilométeres séta során sok-sok fotót készítettünk, ezekből megmutatunk néhányat:
Itt ilyen nagyra nő a "kákics"....
és ez itt egy "kisebb" fenyőtoboz
"a természet utat tör magának" - a hasadékokból...
...és még egy "holdbéli" szelfire is futotta a végén az "erőnkből" ♥